Idén az Oktatás2030 kutatócsoport szakértői is részt vettek a világ legnagyobb oktatástechnológiai kiállításán, a londoni Bett Show-n. A kutatást vezető Csépe Valéria professzor asszony után delegációnk összes tagját végigkérdeztük, számukra mi volt a leginspirálóbb ebben a pár napban, mit tudnak hasznosítani a munkájukban a kint látottakból.
Katona Nóra (Tartalomfejlesztési osztályvezető)
Számomra az Education World Forum (EWF) élményei legalább olyan meghatározók voltak, mint maga a Bett Show (az Education World Forumot idén majdnem a Bett Show-val egy időben, január 20 és 23. között rendezték meg Londonban, amelyre a kutatócsoportunkból Csépe Valéria és Katona Nóra kaptak meghívást – A Szerk.). Ez talán az EWF provokatív témaválasztásnak is köszönhető: „Mit kellene tennünk mindazzal, amit tudunk?” A kérdés egyaránt vonatkozott az alapvető közoktatási feladatok, mint például az írás-olvasás-számolás elsajátításának új kihívásaira, valamint arra, miként építhetők, építendők be a negyedik ipari forradalom ma már általánosan használt technológiai vívmányai a 21. századi osztályterembe. A szakértők egyetértettek abban, hogy meg kell újítani a módszertant: át kell ültetni a gyakorlatba azt a régi felismerést, miszerint a személyes, pozitív élmények és a közös, együttes cselekvéseken alapuló élmény- és ismeretszerzés az előfeltétele az egészéleten tartó tanulás iránti nyitottság és motivált állapot megteremtésének. Ebben a technológiának fontos szerepe lehet. Továbbá konszenzus volt abban is, hogy csak tényeken alapuló megközelítéseket szabad alkalmaznunk, olyan megközelítéseket, amelyek feltételezik a rendszeres adatgyűjtést és azok megfelelő elméleti alapon történő értelmezését. A Bett Show-n a legfeltűnőbb az volt, hogy az egyes tanulási területeket specifikusan célzó technológiák mellett most nagyobb számban voltak jelen az információ zökkenőmentes áramlását biztosító különféle keretrendszereket kínáló kiállítók. Ezek a komplex digitális keretrendszerek egyszerre teszik lehetővé, hogy osztályszintű alkalmazásuk esetén a tanár egyetlen billentyűzeten keresztül szabályozza a tartalom hozzáférhetőségét, miközben a keretrendszer az iskolavezetés, sőt, akár a tankerület vezetése számára is fontos információkat képes kezelni a kellően rugalmasan alakítható hozzáférési szintekkel.
Juhos István (Digitális, oktatástámogatási, kutatási és fejlesztési osztály vezetője)
Elsősorban az iskolai és osztálytermi tantervtervező szoftverek után érdeklődtem, amelyek egy-egy nemzeti alaptanterv tanulási eredményeire építenek. Sajnos elég kevés innovatív megoldással találkozhattunk ezen a területen, de egy svéd startup kitüntetett figyelmet érdemel. Ők a hagyományosan izolált, bonyolult és jellemzően drága LMS (Learning Management System)-ek leváltását célozták meg egy jóval egyszerűbb és költséghatékonyabb megoldással, amely kihasználja a meglévő ingyenes felhőtechnológiákat integráló Classroom szoftvereket (pl. Google vagy Microsoft), és kiegészíti ezeket a megfelelő pedagógiai (pl. személyre szabottság, teljesítménykövetés, diák-önértékelés) és adatvédelemi elemekkel. Ehhez kapcsolódóan egyre kiforrottabb osztálytermi valósidejű csoportszervezést, csoportmunkát, egyéni differenciálást, versenyt, valamint teljesítménykövetést lehetővé tevő szoftvereket is lehetett látni, amelyek már valóban alkalmasak a gyakorlati felhasználásra, akár alsós tanárok és diákok számára is. Ugyanakkor a szoftvereket jellemzően még mindig a tanárok vezérlik, a mesterséges intelligencia szerepe még háttérbe szorul; az alacsony gondolkodási szintekhez kötődő feladatok ajánlása és követése is még a tanár feladatkörébe tartozik. Tehát az oktatás ezen a téren elmarad az ipartól. A tananyagok mint elsődlegesen fontos oktatási elemek egyre professzionálisabbak, az AR (kiterjesztett valóság) és VR (virtuális valóság)-nek köszönhetően egyre valóságosabbak, magukba integrálva sok, korábban külön tananyagként létező információt.
Maróti Emese (Ének-zene, témafelelős)
Elsősorban az tetszett a Bett Show-n, hogy a digitális technológia mennyire játékossá tudja tenni a tanulást és a tanítást, és hogy milyen mértékben lehet életközelivé tenni elméleti fogalmakat, amelyek megértése a gyerekek számára nagyon nehéz. A kiállításon találtam egy komplett, általános iskolai ének-zenei tantervszoftvert, tanórákra lebontott képességfejlesztő gyakorlatokkal és zenei példákkal, amellyel egyrészt fejleszthetők a zenei képességek, másrészt – és ezt nagyon fontosnak tartjuk a nemzeti alaptanterv tervezetében és a hozzá kapcsolódó kerettantervekben – elősegíthető a zene megértése, a gyerekek interaktív játékokon keresztül megtapasztalhatják, hogy egy stílus hogyan épül fel, például mitől rock a rock, a zene milyen alkotóelemei járulnak hozzá egy adott hangzáshoz. Ezt a Charanga nevű programot már több országban használják, és a tartalma szabadon alakítható, bővíthető a helyi alaptantervek alapján. Ha ilyen játékossá tudna válni az oktatás itthon is, én nagyon szeretnék újra diák lenni.
Veres Gábor (Biológia, szakértő)
A kiállításon sok olyan stand volt, ahol a maker szemlélet érvényesült, amit én nagyon fontosnak tartok. Ennek lényege, hogy a gyerekekből ne fogyasztókat neveljünk, hanem olyan embereket, akik képesek az értékteremtésre. A CNC berendezéseknek és 3D nyomtatóknak a technikatanítástól kezdve az összes természettudományos tárgy oktatásáig mindenütt nagy hasznát vehetnénk: a segítségükkel nem csak modellezhetünk, de a gyerekek kezébe is adhatunk akár molekuláris méretű dolgokat, kézzel foghatóvá tehetnénk például egy virág szerkezetét. Ebben egyszerre érvényesülne a számítástechnika és a hagyományos technikaoktatás, az „anyag” is, aminek nagy jelentősége van. Az iskolalátogatásból én azt emelném ki, hogy a digitális technológia hatékony rendszerbe van szervezve: a digitális tananyagok, az interaktív táblák és tanulói tabletek nem önmagukért vannak, hanem a tanárt, a diákokat és a pedagógiai tevékenységet szolgálják. Nagyon hasznosnak találtam azt a digitális technológiát, amely a tanulói csoportok folyamatos újrakeverését biztosította az osztályban, miközben a rendszer pontosan mérte és visszajelzést adott a tanár számára, hogy ki, mikor kivel hogyan teljesít az órán.
Egri Sándor (Fizika, témavezető)
Nekem az innovatív megoldások között a Microsoft Excel egy új kiegészítője tetszett leginkább, amely az online adatok fogadásának biztosításával programozható mikrokontrollerek csatlakozását teszi lehetővé. Így olyan eszközökkel, mint például a Micro:Bit vagy az Arduino, a gyerekek már az Excelhez kapcsolódva is tudnak kreatív feladatokat, játékokat fejleszteni maguknak, ami még élményszerűbbé teheti a tanulást. Ami a szemléleti kérdéseket illeti, bár ez nem hatott az újdonság erejével, de nagyon fontosnak tartom, hogy a Benhurst Általános Iskolában, ahol látogatást tettünk, a gyerekek minden osztályteremben négyszögletes asztalokat ülnek körbe. Ez az elrendezés azt az üzenetet hordozza, hogy máshogyan kell kommunikálnunk a gyerekekkel; egy hagyományan berendezett osztályteremben leginkább csak hagyományos órát lehet tartani.
Farczádi Bencze Tamás (Idegen nyelv, szakértő)
Én amellett, hogy szakértőként, iskolaigazgatóként és nyelvtanárként vagyok itt, tehát egyik oldalról azt figyeltem, hogy mit lehet az iskolákban még kitalálni, merre megyünk intézményi szinten, másik oldalról pedig azokat a standokat, megoldásokat találtam érdekesnek, amelyek a gondolkodás, az agyi struktúrák működésével és fejlesztésével foglalkoznak. Nyelvtanárként mindannyian tapasztaljuk például, hogy a gyerekek sokáig mintha nem haladnának, aztán ha elég türelmesek vagyunk, hirtelen történik egy ugrás, és jelentős a javulást tapasztalunk; itt sok olyan memóriafejlesztő megoldással találkoztam, amely ezt a folyamatot támogatja. Nagyon érdekes, hogy mennyi tudományterület kutatási eredményeinek együttes felhasználásával vagyunk most képesek új utakat találni a kompetenciák fejlesztésében. Emellett nagyon izgalmas volt a Bett Futures nevű része a kiállításnak, ahol még csak tervezési fázisban lévő projektek, startup-vállalkozások jelentek meg; ezek alapján ugyanis látni lehetett, hogy merrefelé tapogatózik a piac, merrefelé halad a pedagógiai technológia, illetve az is feltűnő volt, hogy milyen sok pénzt fektetnek kutatásokba, valamint piackutatásba.
Reményi Zoltán (Digitális technológia és kultúra, szakértő)
Én is a digitális kultúra munkacsoportban veszek részt, emiatt két dolgot figyeltem. Egyrészt hogy magát a digitális kultúra tanítását hogyan lehet támogatni különböző eszközökkel, módszertanokkal, másrészt hogy hogyan jelennek, jelenhetnek meg ezek a digitális eszközök a különböző tantárgyak oktatásában. Az első aspektust figyelve azt láttam, hogy a különböző korosztályoknak a korosztályi sajátosságokat messzemenően figyelembe vevő eszközökkel, programozási nyelvekkel próbálják megtanítani a kódolás, programozás alapjait, ami nagyon szimpatikus. Ami a másik kérdést illeti, jól látszik, hogy rengeteg olyan módszertani eszköz van, amivel motiválni lehet a diákokat, látványosabbá lehet tenni a képzést. A fontos már csak az, hogy ne billenjen meg az egyensúly, ne mindent virtualizáljunk, ugyanis éppen a kisebbeknél nagyon fontos, hogy valós eszközöket, tárgyakat, dolgokat fogjanak, tapintsanak, tapasztaljanak meg; szerencsére jó néhány kiállítási standon e kettő ötvözete jelent meg. Például ha a biológiában egy szervet, a szívet vagy a tüdőt akarjuk megmutatni, akkor ennek ott van az életnagyságú modellje, miközben van egy szoftver, amellyel ezt a működése közben is tanulmányozhatjuk. A konkrét fejlesztések között a pi-top ragadta meg a figyelmemet, amely egy Raspberry Pi alapú laptop létrehozását teszi lehetővé. Az ötlet az, hogy van egy pici számítógép, ami tulajdonképpen csupán egy alaplap, amihez a kiegészítők (billentyűzet, monitor stb.) modulszerűen építhetők hozzá, így ilyen vagy olyan szenzorokkal, különböző célokra építhetnek laptopot a gyerekek.
Farsang Andrea (Természettudomány, szakértő)
A Bett Show-n én magam is kerestem azokat az innovatív eszközöket, amelyek a szakterületemhez, a földrajzhoz kapcsolódnak, és amelyek az IKT-megoldásokat ötvözik a hagyományos technológiával. Ezek között az iSandBox nevű fejlesztést emelném ki, amely lényegében egy különböző morfológiai formák létrehozására és bemutatására használható homokasztal. Az eszköz alkalmas arra, hogy a digitálisan kivetített kép interaktívan reagáljon a tanulók által manuálisan létrehozott felszínformákra. Ezzel a technikával nagyon látványosan és hatékonyan lehet elmagyarázni különböző geomorfológiai folyamatokat (pl. vulkánmorfológiával kapcsolatban a lávaömlés jelenségét). De nagyon fontosnak tartottam a Benhurst Általános Iskolában tett látogatásunkat, ahol elsősorban az ragadott meg, hogy milyen természetesen bánnak a picik az IKT-eszközökkel; nagyon tetszett a légkör, barátságos és nyitott volt, az egész élmény nagyon inspirálóan hatott rám.
Lénárd András (Digitális technológia és kultúra, szakértő)
Én a projekten belül a digitális kultúrának az alsó tagozatos részéért vagyok felelős, így elsősorban a kisgyermekek számára készített digitális alkalmazásokat figyeltem. Ebből hatalmas kínálat volt, de a legérdekesebb számomra az volt, hogy egyre több olyan fejlesztés van, ami a konkrét manipulációt, gyermeki cselekvést és a digitális technológiát szintetizálja. Vagyis a kiállítás egyszer és mindenkorra leszámolt azzal a sztereotípiával, hogy vagy digitális alkalmazás, vagy manipuláció; a kettőnek együtt kell működnie. A legnagyobb érdeklődéssel a robotokat figyeltem, és itt is tendenciaként látszik az, hogy a robotok mellé már jár egy nagyon erős módszertani környezet is, illetve sok olyan eszköz, amellyel a gyerekek kézzelfogható módon, például építőelemek összeillesztésével, pályarészletek megalkotásával, konkrét cselekvésekből kiindulva tudják a kódolásnak a kezdeti lépéseit megtenni. Figyeltem továbbá a kisgyerekeknek készített digitális tananyagokat, de itt még továbbra is makacsul tartja magát az a sztereotípia, hogy a gyerekeknek valamilyen – akár grafikai megoldásokkal, animációval támogatott – feladatválasztós feladatokat kell megoldaniuk; ezzel együtt persze megjelentek már a kreativitást ösztönző feladattípusok is. Emellett nagyon örvendetes, hogy a fejlesztésnél már ennek a korosztálynak az életkori sajátosságaival is számolnak, tehát nem a nagyobbaknak szánt eszközök kerülnek le a kicsikhez, hanem kimondottan a kicsiknek fejlesztenek eszközöket.
Marjai Kata (Idegen nyelv, szakértő)
A kiállítás 360 fokban lefedi a technológiai cégeken keresztül az oktatással kapcsolatos területeket. Nemcsak a tanulást támogató technológia képviselteti magát, hanem az iskolai hálózatbiztonságtól, a technológiai eszközökön át a pénz mentes diák étkeztetési alkalmazások széles kínálata jelen van. A tanári felkészülést és értékelést segítő alkalmazások már olyan fejlettek, hogy a tanár a tanulók egyéni haladása szerint tudja alakítani az iskolai órát, ezzel észrevétlenül is bevonja a diákokat a hatékony tanulási folyamatba és fenntartja a figyelmüket. A tanár megteheti, hogy moderátorként támogatja a diákok alkotó munkáját. A Britannica platformja volt az egyik legérdekesebb. Megbízható forrásból, rövid idő alatt összeállítható tananyagot kínál.
Muhari Orsolya (kutatásszervező)
Számomra a leginspirálóbb élmény az Encylopedia Britannica bemutatója volt, amelynek keretében megismerhettük az egyiptomi közoktatás egy fontos kurrens fejlesztését, amivel a hagyományos papír alapú könyvekről egy digitális oktatási platform használatára térnek át. A fejlesztés jelentős változást hoz az egyiptomi közoktatásba; az ország esélyt adott magának arra, hogy a jelenleg fennálló hátrányát behozza az európai társadalmak oktatási rendszerével szemben. A bevezetésre váró rendszer egyértelműen követhető, profi és egyszerű. Nagyon inspiráló volt végighallgatni a bemutatót.
