A gyerekeket megtanítja az örömteli kísérletezésre, megfelelő módszertani ajánlások mentén pedig a pedagógusok munkáját is megkönnyíti a digitalizáció. A Robotika, kódolás kisgyermekkorban című rendezvény az ELTE-TÓK Digitális Pedagógiai Tanszékén idén immár harmadik alkalommal irányította a pedagógusok figyelmét a technológia nyújtotta lehetőségekre és világított rá a közös teendőkre.
A technológiai újdonságokat ma leginkább félelem övezi az iskolákban, összegzi a jelenlegi helyzetet Csépe Valéria agykutató professzor, az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport vezetője, a rendezvény fővédnöke. ”Ezen tovább kell lépni, mert előbb-utóbb senki sem lesz ’okos’ az osztályteremben!”
Ideje mindenkinek belátnia, hogy a frontális oktatás ideje lejárt. Helyette több komponensű oktatásra van szükség, amelynek a robotika is része, hangsúlyozza Csépe. A digitális megoldások emellett a személyre szabott oktatásban is nélkülözhetetlenek, azok képesek ugyanis az automatizálható folyamatokat levenni a pedagógusok válláról, így tehermentesítve őket. Márpedig személyre szabott oktatásra szükség van, ugyanis „nincs homogén csoport, csak épp az iskola törekszik rá”.
A digitalizáció más szempontból is új szemléletet hoz az iskolába: a szoftver nem büntet és nem is dicsér, mivel a játékos-élvezetes munka során maga a teljesítmény a jutalom. „Megtanuljuk, hogy a munka akár örömet is jelenthet.” Ez pedig az önfenntartó tudásszerzés alapja.
A 2030-ig megújuló köznevelésben a pedagógusok munkáját módszertani ajánlásokkal kell segíteni és meg kell teremteni azt a horizontális együttműködést, „ami ma fájóan hiányzik”, hangsúlyozza Csépe. Ezért is rendkívül fontosak az efféle rendezvények, véli. „Ez most már mozgalom!”
Hiába okos, ha nem értjük
A robotok mindent megcsinálnak helyettünk, az egyszerű, sablonos dolgokat pedig nyugodt szívvel át is engedhetjük számukra, biztat előadásában Reményi Zoltán, a HTTP Alapítvány elnökhelyettese.
Ha tele vagyunk nagyszerű technológiai fejlesztésekkel, amelyek megoldják az emberek helyett a dolgokat, miért fontos mégis, hogy megértsük a gépek működését? Reményi válasza erre egy igen mulatságos fénykép: egy hazai szakközépiskola tetejét látjuk, amelyen napelemek sorakoznak szép, katonás rendben – csak épp mind észak felé néznek az ideális beesési szöget biztosító dél helyett. A technológia tehát hiába áll rendelkezésre, ha annak alapjait nem megértve képtelenek vagyunk maximalizálni a lehetőségeket.
Ennek ellenére hajmeresztő történeteket hallunk az informatika órákról: 2019-ben a magyar gyerekek a katódsugárcsöves monitor működéséből, vagy épp a Citromail levelezőrendszer használatából vizsgáznak. A helyzet tehát tarthatatlan, a digitális oktatás ugyanis ma már megkerülhetetlen fontosságú, ebben nincs vita!
Vagy mégis? Gyakori félreértés, hogy mivel a mai gyerekek ügyesen kezelik a kütyüket, nincs is szükségük digitális oktatásra – mondja Dr. Lénárd András, az ELTE TÓK Digitális Pedagógiai Tanszék vezetője az alsó tagozatos robotikafoglalkozásokról szóló szekció-előadásában. A rutinszerű eszközhasználat azonban nem keverendő össze a digitális környezetben való problémamegoldással, figyelmeztet.
Azt is szem előtt kell tartani, hogy a siker a megfelelő módszertanon múlik. A digitális képzés szempontjából ideális életkor ugyanis kizárólag a módszertannal együtt értelmezhető. „Ha alsó tagozatosokkal szeretnék Scratch-ben programozni, az nem lesz jó, de ha cselekvésbe ágyazva tanítom meg az algoritmikus gondolkodást, azt már óvodásokkal elkezdhetem” – hoz gyakorlati példát a szakember.
Lénárd mellett még számos kiváló előadó segítette a tanárok inspirálódását a félnapos rendezvényen, amely a pedagógusok számára idén is ingyenes volt, és a szervezők reményei szerint jövőre is az marad.
Ha érdekli, milyennek látja a digitális pedagógia jövőjét a több ország közoktatását megújító CDSM Interactive vezetője, olvassa el Dan Sivakkal készült interjúnkat is.
