Az egri érsek a város bazilikájában látta vendégül az egyházmegye pedagógusait, és megnyitotta az új tanévet. Az ünnepélyes eseményen Csépe Valéria, az új Nemzeti Alaptantervet kidolgozó tudományos munkacsoport vezetője is előadást tartott.
Eger városát augusztus 29-én tanárok töltötték meg: az egyházmegyei pedagógusok évnyitójára 1800 meghívott vendég érkezett. A bazilikában az ünnepélyes tanévnyitót Juhász Ferenc plébános vezette fel, majd a közös éneklés után Freund Tamás és Csépe Valéria akadémikusok tartottak előadást.
Végtelen kapacitás
Freund neurobiológus, a művészetek és a lélek kapcsolatáról, valamint az információs robbanás és a kreatív gondolkodás összefüggéseiről tartott előadást
Agyunk „az evolúció csúcsterméke”, mondja a kutató, melynek tárolókapacitása végtelen – a szűk keresztmetszetet a tárolt információk előhívása jelenti. Mindehhez kapaszkodókra, emlékképekre és mindenekelőtt időre van szükségünk, mondja a kutató, ám az információrobbanás korában legtöbbször éppen ez nem adott. Élményeink így nem tudnak érzelmeinkhez kapcsolódva beépülni, agyunk pedig képtelen tartani a lépést. Csak az segíthet, ha megadjuk agyunknak „mindennapi katarzisát”. Ennek a törekvésnek az oktatásban is meg kellene jelennie, például a hangsúlyosabb művészeti oktatás-nevelésen keresztül, valamint közösségépítéssel, a közös alkotás motiválásával.
Tanárok kulcsszerepben
Csépe Valéria agykutató akadémikus, az új Nemzeti Alaptantervet kidolgozó tudományos munkacsoport vezetője Szövetté szőtt tudás. Tanulás- és tanulócentrikus tartalmi megújulás a köznevelésben című előadásában szintén arról beszélt, hogy a tudás „ragasztóanyaga” az érzelem. Ezért is fontos a különböző tantárgyak összekapcsolása, az ún. jelenség alapú oktatás, és annak belátása, hogy mindenki másban jó, tehát személyre szabottan kell oktatni.
A pedagógusoknak kulcsszerepük van a kisdiákok életében, emelte ki Csépe. Az információk átadása mellett a tanároknak legalább ilyen fontos feladata, hogy megtanítsák a gyerekeket együttműködni. Ez az, véli az akadémikus, amelyet napjaink magyar társadalmában talán a leginkább elfelejtettünk.
Jézus és a matekfrász
Az előadások után Ternyák Csaba érsek a misén a pedagógusok és Jézus közti hasonlóságról beszélt. Jézusnak mély kapcsolata volt a tanítványaival, akik számára személyiségével mutatott példát és utat. Azért tartották meg a tanításait, mert megszerették. Ugyanígy: ha egy tanár meg tudja magát szerettetni a tanítványaival, az még a „matekfrász” ellen is hatékony orvosság.
Jó gyereket könnyű szeretni, de vannak kevésbé jók is, emlékeztetett az érsek. Szeretni őket is, és rájönni, hogy talán csak így akarják magukra felhívni a figyelmet az igazán nagyszabású feladat. Bármely tanár tanulhat Jézustól, hitétől függetlenül: megtanulhatja azt, hogy „előre” kell szeretni, hogy ez az első lépés, a kiindulópont. Fel kell tudni áldozni az életünket másokért. Végső soron minden jó pedagógus ezt teszi: apránként ajándékba adja az életét diákjainak.
