Milyen legyen az iskola? Milyen legyen a tanulás? címmel rendeztek nyilvános online szülői műhelyt az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport szakértői.
A párbeszéd a szülőkkel legalább olyan fontos, mint a pedagógusokkal, az iskolafenntartóval vagy a közoktatás bármely más szereplőjével folytatott együttműködés – hangsúlyozta Kovács Anikó, az Oktatás 2030 implementációs vezetője.
Prof. Dr. Csépe Valéria szakmai vezető arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolák, a pedagógusok és a családok helyzete is sokféle. Az adott helyzetből kell kihozni a legtöbbet, ehhez pedig kulcsfontosságú, hogy a tanuló-pedagógus-szülő hármas egység minden szereplője azt a funkciót lássa el, amelyben a legjobb: a gyermek a tanulásban, a pedagógus a tanításban, a szülő pedig a támogatásban. A közös cél, hogy a diákok személyre szabott, aktív tanulással töltött éveik során a közoktatásban kibontakoztathassák tehetségüket, támogató környezetben sajátíthassák el a mindennapi életben használható ismereteket és készségeket, majd eljussanak a felsőoktatásba, illetve a munkaerőpiac elégedett, tanulásra képes és hajlandó szereplőivé váljanak.
Ugyanezekre az alapelvekre épült az új Nemzeti alaptanterv (Nat) is, amely keret és semmiképpen nem béklyó – tette hozzá Csépe Valéria, aki kiemelte azt is, hogy az elmúlt fél év során az oktatásban „kényszerdigitalizáció” történt, ami megmutatta, hogy ha nagy szükség van rá, gyorsan tudunk alkalmazkodni. A digitális tanrend azonban nem azonos a digitalizációval. Most mindenki abból főzött, amije volt, de ahogy minden más oktatásfejlesztési kérdést, ezt a területet is szisztematikusan, az összegyűlt adatokat elemezve érdemes majd tovább vinni.
Az oktatás feladata azonban nem terhelhető át a szülőre, az otthontanítás nem lehet megoldás. A koronavírus-járvány miatti kényszerhelyzet azonban nagyítóként működött, ami felhívta a figyelmet például a társadalmi különbségek okozta szakadékra a gyermekek oktatási lehetőségeinek terén is. Emellett számos más kihívás is vár az oktatás szereplőire a következő időszakban, tennivaló akad bőven.
És hogy milyennek képzelték el a jövő iskoláját az eseményen résztvevő szülők? Az inspiráló, kreatív feladatok és kiscsoportos beszélgetések után kiderült, hogy nagyon hasonlóképpen, mint az Oktatás 2030 szakemberei és azok a pedagógusok, akik eddig hasonló műhelyeken vettek részt.
A szülők olyan iskolát szeretnének, ami flexibilisebb, mint a mostani, olyat, amelyben a pedagógusok nagyobb döntési szabadsággal bírnak, hogy személyre szabottan oktathassanak, és biztosíthassák a gyerekeknek a flow élményt, miközben fejlesztik, motiválják őket. Azt szeretnék, ha a tanulás örömforrás lenne, ami gyakorlatias tudást is biztosít, miközben együttműködésre, kreativitásra buzdít és erősíti a vállalkozószellemet. Fontosnak tartják az élményszerűséget, a kísérletezést, a művészeti oktatást és az idegennyelvek magas szintű elsajátítását csakúgy, mint a következő generációk tudatos fogyasztóvá és médiahasználóvá nevelését.
A jövőben a tudás megszerzéséhez szükséges kompetenciák sokkal fontosabbak lesznek, mint maga az elsajátított ismeret, és kiemelt szerepe lesz az adaptációs képességnek, rugalmasságnak is. Az iskolákban oda kell figyelni az egymás közti interakciók fejlesztésére és a szociális érzékenyítésre egyaránt. A digitális eszközöknek kiemelt szerep jut a következő években, de ideális esetben a gamifikáció nem külső, hanem belső motivációként jelenik majd meg.
A szülők számos területen lehetnek e folyamat során gyermekeik segítségére. Ilyen az aktív tanulás, a támogató, fejlesztő értékelés, a felelősségvállalás a saját tanulásért vagy éppen a differenciálás egyénre szabott tanulásszervezéssel, visszajelzési rendszerrel – derült ki az Oktatás 2030 online szülői műhelyének végére.
