A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium hatodikos tanulói a szokásos papír és toll helyett a digitális történetmesélés módszerével adhattak számot kétévnyi társadalomismeret tananyagából.
A 12-13 éves gyerekek feladata párperces filmek elkészítése volt egy-egy társadalmilag meghatározó személyiségről. Választásukat kutatómunka előzte meg, majd meg is kellett indokolniuk azt. A forgatókönyv narrációját maguk írták és rögzítették, megszerkesztették és animálták filmjeiket, a vetítést követően pedig ők maguk értékelték saját és társaik munkáit. A módszerből adódóan a gyerekek a tananyag elsajátítása mellett megismerkedtek a jogtisztaság fogalmával, képkereső, és filmszerkesztő programokkal is.
Íme, az egyik dolgozat:
A diákok vezetője, a 36 éve pedagógus Molnárné Kövér Ibolya legfőbb célja az volt, hogy a feladat és az alkotás során „legyen ott a flow, az alkotás öröme!”
A vezető tanár a módszer sikerességének zálogát annak gyerekközpontúságában látja: a hagyományos tanár-diák hierarchia helyett a pedagógus ezúttal a háttérből támogatja a munkát, míg a diákok aktív tevékenysége viszi előre a projektet.
Időközben a diákoknak talán fel sem tűnt, milyen sokoldalú kompetenciafejlesztésre is adott lehetőséget a munka: szövegalkotási és szóbeli kifejezőkészségük éppúgy gazdagodott, mint számítástechnikai ismereteik, a közös alkotás során pedig szociális kompetenciájuk, együttműködési készségük is szükségképpen formálódott.
Rendszerszintű megközelítés
A jelenségalapú oktatás terén az iskolarendszeréért világszinten irigyelt Finnország az úttörő. A skandináv ország egyes iskoláiban tantárgyak helyett a diákok hathetes etapokban járnak körül egy-egy témát és vizsgálják meg azokat több szempontból.
Ha például a gyerekek az elektromosság fizikai jellemzőivel ismerkednek meg, ehhez kapcsolódóan tanulnak az áram felfedezésének történetéről is Ben Franklin sárkányröptetésétől kezdve az ipari forradalmon át Tesla és Edison párharcáig. Megismerkednek továbbá az áramtermelés környezeti hatásaival is, a szénerőművek és a megújuló energiaforrások földrajzi vonatkozásaival. Végső soron tehát több, „klasszikus tantárgyat” is érintenek a kérdések körüljárása közben.
A jelenségalapú oktatás további lényeges eleme, hogy az alapok közös megismerése után a diákok maguk végeznek kutatómunkát és jellemzően csapatban keresnek válaszokat, oldanak meg feladatokat. Így a konkrét tárgyi tudás megszerzése mellett a gyerekek fontos, a hosszú távú sikerességüket valóban meghatározó kompetenciáik is fejlődnek, mint például a szocializációs és problémamegoldó készségeik.
