A gyerekek sokfélék, a jól összeállított tudásanyagot pedig ezt szem előtt tartva kell átadni nekik – vallja dr. Csépe Valéria egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, és az új Nemzeti alaptanterv tervezetét kidolgozó csapat szakmai vezetője. A kutatóprofesszor az Eltérő agy, eltérő tanulás című, november végi előadásában arról beszélt, ennek a gondolatnak a mindennapi gyakorlatba való átültetésével még van teendőnk, de szerencsére sok jó példát is találhatunk.
Ha a tanár figyelembe veszi a gyerekek működésbeli sokszínűségét, az érdeklődésüket is könnyebben fel tudja kelteni. Mindez persze szinte közhely, de nem véletlenül válhatott azzá: sokan megtapasztaltuk már, hogy míg egy unatkozó gyereket idegtépő küzdelem bármire is megtanítani, addig a tanagyaghoz személyesen kapcsolódni tudó diák szivacsként issza be az információkat. A jó tanóra tehát élményt ad és érzelmekhez kötődik. „Ezek az átadott tudás ragasztóanyagai” – mondta dr. Csépe Valéria a neurodiverzitásról szóló, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán tartott, november végi előadásán.
Sokszínű működés
A gyerekek márpedig különbözőek. Nemcsak családi és szociális hátterük lehet eltérő, de agyi fejlődésük is. Az agyban lévő idegi kapcsolatok kialakulása időben és térben is személyenként nagy eltérést mutathat még a neurotipikus, vagyis az idegrendszeri érés tekintetében átlagos gyerekek esetében is, nem is beszélve az atipikus, tehát az áltagostól eltérő fejlődésű gyerekekről. „Az agyi hálózatok sokfélék lehetnek és mi nevet is adunk nekik: SNI, BTM, ADHD” – mutat rá Csépe arra, hogy a gyerekekre húzott definíciók mögött valójában az agy működésbeli sokszínűsége rejlik. Az osztályt tehát nem érdemes egy homogén masszává egyszerűsíteni – hiába is tűnne úgy könnyebbnek a tanítás, siker valójában csak a differenciált oktatáson keresztül érhető el. A neurodiverzitásnak meg kell jelennie az osztályteremben!
Az oktatás helyzetét nem lehet elefántcsonttoronyban üldögélve megítélni. Csépe iskolalátogatásai során országszerte sok jó példát lát: intézményeket, ahol a pedagógusok érzik és napi munkájuk során figyelembe is veszik az agyi hálózatok fejlődésének sokféleléségét. A személyre szabott oktatás egy olyan, jól működő kompozíció, amely az esetleges hátrányokból előnyt is kovácsolhat.
Ezeket a jó pedagógiai példákat kell elterjeszteni, rendszerszintűvé tenni, mondja Csépe. Az úgynevezett reformoktól azonban óvva int. Mint azt az előadás utáni kérdés-válasz szekcióban kifejtette, úgy látja, a pedagógustársadalomra jelenleg a „reformkifáradás” jellemző. „Nem reformokat akarnak, egyszerűen csak jól működő gyakorlatokat.”
Az pedig, hogy az újragondolt rendszert milyen tudományos meghatározással írjuk majd le, ennek tükrében szinte lényegtelennek tetszik. Táplálkozhat az a reformpedagógia vagy akár a konstruktivista pedagógia elemeiből is. A lényeg, hogy helyesen mérjük fel: „Mi az oktatás célja? Mit kell tudniuk a gyerekeknek a világról, a történelemről, a gazdaságról, a kütyükről?” Aztán pedig mindezt a tudást – az ismeretek, készségek és kompetenciák összességét – személyre szabottan, a gyerekek egyéni lehetőségeihez mérten adjuk át.
