Mivel a bullying (zaklatás, bántalmazás) egy sokak életét megkeserítő, de legyőzhető viselkedés, megéri energiát fektetni a valódi megértésébe. Ezúttal a GameStar internetes oldal az ELTE Addiktológiai Kutatócsoportjával közösen készített felmérést a serdülők és felnőttek körében a cyberbullying jelenségéről, magyarul az online zaklatásról.
A kutatók elsősorban a probléma elterjedtségéről és az érintettek pszichológiai profiljáról szerettek volna pontosabb képet kapni, valamint arról, jellemzően kihez fordulnak segítségért az áldozatok. A kérdőív ezerötszáz kitöltőjének több mint fele férfi volt, átlagéletkoruk 29 év. A válaszadók csaknem fele felsőfokú végzettségű. Bár nagy mintával dolgoztak, fontos, hogy a kutatás nem reprezentatív.
Közös pont: szorongás
Az eredmények azt jelzik, hogy a cyberbullying bizony jelen van a hazai serdülők és felnőttek között is. Azokat a korábbi híreket azonban, miszerint az online bántalmazás már meghaladná a hagyományos esetek számát, cáfolja a kutatás. Inkább az állapítható meg, hogy az online változat a technológiai fejlődéssel párhuzamosan utolérte a klasszikus iskolai bántalmazást, és mostanra már mindkettő egyformán jelen van a fiatalok körében.
A válaszadók a legtöbb esetben bántó üzenetekről, valamint az ún. lángháborúról (flaming) számoltak be. Ez utóbbi arra a viselkedésre utal, amikor nyilvános fórumokon, csoportokban szándékosan veszekedést szítanak egy-egy taggal szemben, sokszor nem is a témába vágó, személyeskedő üzenetekkel lázítanak. Ezeknél jóval ritkább volt az ún. trükközés, vagyis a személyes adatok kicsalása, valamint a személyiséglopás is, amikor az elkövető egy másik, létező ember online profiljában jelenik meg és annak hírnevét rontó üzeneteket küldözget a nevében. Ezek a legtöbbször törvénybe is ütköznének, ami vélhetően inkább a névtelen károkozás egyéb formái felé tereli a bántalmazókat, következtetnek a kutatók.
Az adatokból az nem olvasható ki, hogy vajon a cyberbullying okoz-e depressziót, vagy épp fordítva: az ilyesfajta tünetek megléte növeli az áldozattá válás kockázatát. Az mindenesetre megállapítható, hogy a bántalmazottak több pszichológiai tünetről számoltak be, mint azok, akiket nem bántottak. Az is látszik, hogy a bántalmazottak hajlamosabbak a múltbéli sérelmeken való „túlságosan hosszadalmas” rágódásra is. Érdekes módon, ez utóbbi tulajdonság a bántalmazókra is jellemző. Ez az eredmény azt sugallhatja, mondják a kutatók, hogy a rágódás a bosszú felé terelheti a korábbi áldozatokat.
Ismét kirajzolódik tehát a rossz bánásmód továbbadásának ördögi köre – és annak a lehetősége, hogy mindezt megtörjük.
Hibáztatás: off
Habár más tanulmányok is jelezték, hogy az áldozatok kevesebb, mint fele fordul segítségért, ez a kutatás még rosszabb arányt mutat: az áldozatok az esetek csupán ötödében kértek segítséget, közel felük pedig egyáltalán nem is beszélt senkinek a történtekről. Ennek egyik oka az lehet, vélik a kutatók, hogy az áldozatok szégyellik bevallani az esetet, akárcsak azok, akiket fizikai támadás ér. Másrészt a gyerekek gyakran attól is félnek, hogy szüleik eltiltják őket az internetezéstől. Ez a reakció pedig egyébként is az áldozatot bünteti, tovább súlyosbítva a problémát, figyelmeztetnek a szakemberek.
Az eredmények szerint a család szerepe mindenekelőtt a megelőzésben fontos: az áldozatok általában kisebb otthoni érzelmi támogatottságról számoltak be, mint azok, akiket nem ért támadás. Az erős kortárs kapcsolatok ezzel szemben inkább a feldolgozásban nyújthatnak nagy segítséget: azok a bántalmazottak, akik számíthattak barátaik magas szintű érzelmi támogatására, később kevésbé szorongtak.
Kijelenthető tehát, hogy a szeretetteljes kapcsolatok kiemelt védőfaktorok a cyberbullying elleni harcban is, legyen szó akár a megelőzésről, vagy a már megtörtént esetekkel való megküzdésről.
A biztonságos internetezésre szakosodott ConnectSafely is a bizalmas, elfogadó légkör fontosságát hangsúlyozza szülőknek szóló tanácsai között. Ha a gyerek szorong, és például gond van esténként az elalvással, vagy épp reggelente nem akaródzik elindulni az iskolába, felmerülhet, hogy „hagyományos” iskolai, vagy akár online zaklatás áll a háttérben. Érdemes ilyenkor minél több nyugodt alkalmat teremteni arra, hogy a gyerek elmondhassa, mi bántja.
Ha kiderül, hogy a helyzet beavatkozást igényel, fontos, hogy az ügy teljes rendeződéséig működjünk együtt a gyerekkel, javasolja a cikk. Mivel az online zaklatás – mint általában a bántalmazás – csoporton belüli pozícióvesztéssel esetleg, az önbecsülés zuhanásával pedig mindenképpen együtt jár, az elsődleges cél ezek helyreállítása. Mindez általában hosszabb folyamat, a gyerekeknek pedig ebben van szükségük a legtöbb támogatásra.
