Az okoseszközök használatát kísérő agyi változások szisztematikus kutatása és az eredmények vizsgálata kulcsfontosságú a digitális oktatás fejlesztése szempontjából. Ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe Csépe Valéria és Török Ágoston érdekfeszítő tanulmányát, amely a Gyermeknevelés című tudományos folyóiratban jelent meg nemrég.
Agyunk alapvető változásokon megy át tapasztalataink hatására, s ennek a változóképességnek, azaz az agyi plaszticitásnak különösen magas a szintje gyermekkorban. Évek óta komoly viták folynak arról, miként kellene az ismeretalapú oktatásnak átalakulnia és reagálni a rohamosan digitalizálódó világ követelményeihez igazodva. Ennek kérdésnek a koronavírus-járvány következtében egyik napról a másikra életünk részévé vált digitális oktatás csak még nagyobb jelentőséget adott.
Csépe Valéria, az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport szakmai vezetője és Török Ágoston a Gyermeknevelés című tudományos folyóiratban most megjelent tanulmányában a 21. század oktatási lehetőségeit és kihívásait elemzi az okoseszközök használatát megalapozó kognitív tényezők változásának jellemzőit bemutatva.
Mit jelent a „prezentáció általi halál”, és hogyan küszöbölhető ki? Kell-e tiltani a mobilhasználatot az iskolában, vagy ezzel az attitűddel éppen a digitális szakadékot szélesítik a pedagógusok? Milyen oktatási környezet szükséges ahhoz, hogy az okostelefonok, táblagépek hatékony, a diákok motivációját növelő eszközökké váljanak, és vajon ugyanúgy működik-e az emberi agy a virtuális valóságban, mint a valós környezetben? Mire használható a gamifikáció alapú tanítás? – a többi között ezeket az érdekfeszítő kérdéseket boncolgatják a szerzők.
Kitérnek arra is, miben hoz majd többet és mást az elmúlt évtizedekben alig változó, főleg Közép- és Kelet-Európában meghonosodott Informatika helyébe lépő Digitális kultúra tantárgy.
A Gyermeknevelés legfrissebb száma teljes terjedelmében itt érhető el.
